Űrkutatási előadássorozat Táton

Űrkutatási előadássorozat Táton
2009. október 2-16.

Holdséta (132 MB)
Dancsó Béla előadása (2010.10.02.)

A NASA Apollo-programja után 40 évvel az űrkutatók merész álmokat szövögethetnek. Talán a következő években ismét ember léphet a Holdra, talán megkezdődhet kísérőnk alapos feltérképezése, állandó holdbázis építése, s a kutatók az égitestet "ugródeszkának" is használhatják az első ember Marsra utazásához. Kennedy és Armstrong történelmet írtak. De ki emlékszik már az Apollo 8, 9 vagy a 16, 17-es számú küldetésekre? Tudjuk-e ki volt az az űrhajós, aki golfozott a Holdon, vagy aki először pillantotta meg a Holdnak a Földről soha nem látható túlsó oldalát? Tudjuk, ki lépett elsőként a Hold felszínére, de ki volt az, aki utoljára? Az előadá néhány évvel ezelőtt megjelent könyve nem csak az apró tények szerelmeseit képes lázba hozni, az űrkutatás és a műszaki-tudományos fejlődés egy különösen élénk, izgalmas korszakát tárja elénk rendkívüli alapossággal.

Az űrállomás (92 MB)
Zsombok Gábor előadása (2010.10.09.)

Az első űrrepülések és a holdraszállás megvalósulása után nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő űrhajók méretüknél és üzemidejüknél fogva nem alkalmasak a huzamosabb idejű űrben végzett munkára. Erre a célra csak egy nagy méretű, stabil pályán tartósan keringő, pótolható készletű űrjármű alkalmas. Ezek az igények hívták életre az űrállomásokat, melyeknek első lakott példánya a szovjet Szaljut-1 1971-ben emelkedett a magasba. Azóta az űrállomások jelentős fejlődésen mentek keresztül egészen a jelenkorunk űrtechnikai csúcsát jelentő Nemzetközi Űrállomásig.

A Naprendszer újrafelfedezése (169 MB)
Nagy László előadása (2010.10.16.)

Világunk megismerésének vágya egyidős az emberiséggel, Naprendszerünk felfedezésére tett kísérleteink is e vágyak testet öltése. Az ember született felfedező. Behajózta Földünk tengereit, meghódította az eget, eljutott egészen a Holdig. Sajnos a tudomány és a technika jelen állása nem teszi lehetővé, hogy ennél messzebbre merészkedjünk, de az ember felfedezési vágyainak ez sem szab határt. Ahová ő maga nem tud eljutni, oda elküldi automata követeit, hogy azok helyette lássák, mérjék és ismerjék meg a távoli világokat, ezáltal elősegítve az embert körülvevő tágabb tér fizikai tulajdonságainak megismerését. Az űrszondák páratlan mennyiségű tudással gazdagították ismereteinket a Naprendszerünkről, ösztönözve az embert a további felfedezések megvalósítására.

[Vissza az előző oldalhoz!]

	Holdséta (132 MB) Dancsó Béla előadása (2010.10.02.)
A NASA Apollo-programja után 40 évvel az űrkutatók merész álmokat szövögethetnek. Talán a következő években ismét ember léphet a Holdra, talán megkezdődhet kísérőnk alapos feltérképezése, állandó holdbázis építése, s a kutatók az égitestet "ugródeszkának" is használhatják az első ember Marsra utazásához. Kennedy és Armstrong történelmet írtak. De ki emlékszik már az Apollo 8, 9 vagy a 16, 17-es számú küldetésekre? Tudjuk-e ki volt az az űrhajós, aki golfozott a Holdon, vagy aki először pillantotta meg a Holdnak a Földről soha nem látható túlsó oldalát? Tudjuk, ki lépett elsőként a Hold felszínére, de ki volt az, aki utoljára? Az előadá néhány évvel ezelőtt megjelent könyve nem csak az apró tények szerelmeseit képes lázba hozni, az űrkutatás és a műszaki-tudományos fejlődés egy különösen élénk, izgalmas korszakát tárja elénk rendkívüli alapossággal.
	Az űrállomás (92 MB) Zsombok Gábor előadása (2010.10.09.)
Az első űrrepülések és a holdraszállás megvalósulása után nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő űrhajók méretüknél és üzemidejüknél fogva nem alkalmasak a huzamosabb idejű űrben végzett munkára. Erre a célra csak egy nagy méretű, stabil pályán tartósan keringő, pótolható készletű űrjármű alkalmas. Ezek az igények hívták életre az űrállomásokat, melyeknek első lakott példánya a szovjet Szaljut-1 1971-ben emelkedett a magasba. Azóta az űrállomások jelentős fejlődésen mentek keresztül egészen a jelenkorunk űrtechnikai csúcsát jelentő Nemzetközi Űrállomásig.
	A Naprendszer újrafelfedezése (169 MB) Nagy László előadása (2010.10.16.)
Világunk megismerésének vágya egyidős az emberiséggel, Naprendszerünk felfedezésére tett kísérleteink is e vágyak testet öltése. Az ember született felfedező. Behajózta Földünk tengereit, meghódította az eget, eljutott egészen a Holdig. Sajnos a tudomány és a technika jelen állása nem teszi lehetővé, hogy ennél messzebbre merészkedjünk, de az ember felfedezési vágyainak ez sem szab határt. Ahová ő maga nem tud eljutni, oda elküldi automata követeit, hogy azok helyette lássák, mérjék és ismerjék meg a távoli világokat, ezáltal elősegítve az embert körülvevő tágabb tér fizikai tulajdonságainak megismerését. Az űrszondák páratlan mennyiségű tudással gazdagították ismereteinket a Naprendszerünkről, ösztönözve az embert a további felfedezések megvalósítására.